Legionella baktérium kozkázata ivóvíz rendszerekben
A köztudatban kevéssé elterjedt, de a használati melegvízrendszerek, sőt az ivóvízhálózatok is lehetnek legionellával szennyezettek és – különösen kórházi ellátással összefüggő esetekben – gyakran állnak megbetegedések hátterében. Mivel a hálózati vízből aeroszol zuhanyzással, kézmosással, WC öblítéssel könnyen képződik, így az ivó- és a használati melegvízrendszereket egyértelműen kockázati közegként kell tekinteni, annak ellenére, hogy a nagy járványok szinte mind nedves hűtőtornyokhoz és pezsgőmedencékhez köthetők.
Egy közelmúltban elvégzett kutatás szerint a hazai ivóvízhálózatok 36 %-a (35/97), a használati melegvízrendszerek 61 %-a (102/168) fertőzött legionellával. (hiv Water Res cikk, legionellakontroll oldal)
A vezetékes vízben a legionellák elszaporodását befolyásoló legfőbb tényezők:
- az ivóvíz természetes mikrobiótája,
- rossz vízminőség és vízkezelési hibák,
- a vízrendszer nem megfelelő kialakításából eredő hibák (pl. pangó szakaszok),
- a vízrendszer, ill. a szerelvények anyaga (mikrobiális növekedés, ill. biofilm képződés, szempontjából, úgymint anyagminőség, felület minősége, rozsdásodás, korrózió),
- nem megfelelő, vagy nem elég hatékony vízkezelés, -fertőtlenítés,
- legionellák szaporodásának kedvező vízhőmérséklet,
- tápanyag minősége és mennyisége,
- élőbevonat jelenléte.
A legionellák szaporodását befolyásoló tényezők közül a víz hőmérséklete a legmeghatározóbb. A Legionella optimális szaporodási hőmérséklete 25-45 °C között van,
60 °C-on azonban a L. pneumophila baktériumok 99%-a már 2 perc alatt elpusztul. Így, ha az ivóvíz hőmérséklete 20 oC alatt, a használati melegvízé pedig 50, ideális esetben 55 oC felett van a teljes vízhálózatban, a legionellák elszaporodásának kockázata csekély; a Legionella kockázat csökkentésének éppen ezért a legalapvetőbb módja az ivóvíz- és használati melegvíz-rendszerekben a megfelelő vízhőmérséklet biztosítása.
A gond az, hogy a hazai ivóvízhálózatok és használati melegvízrendszerek elenyésző hányadában tudják ezt az optimális hőmérsékletet biztosítani és így fennáll a rendszerekben a legionellák elszaporodásának kockázata. A fentebb is idézett hazai tanulmány esetében a használati melegvízminták mindössze 12%-nak (154/1292) hőmérséklete haladta meg pl. az 55 oC-ot, de az 50 oC feletti minták aránya is csupán 26 % volt.
Minél nagyobb, összetettebb és kevésbé korszerű egy ivóvízhálózat vagy egy használati melegvízrendszer, annál nehezebb a rendszer valamennyi pontján az optimális hőmérsékletet biztosítani és ilyenkor kiegészítő megoldás alkalmazására lehet szükség.